Az öreg indián a fiával eltéved a sivatagban

hirdetés


Az öreg indián a fiával eltéved a sivatagban

Az öreg indián a fiával eltéved a sivatagban. – Fiam, adjál le egy lövést, hátha meghallja valaki! – A fia lead egy lövést, de semmi válasz. – Mennek tovább, majd néhány óra múlva az öreg újra mondja: – Fiam nagyon fáradt vagyok már, adj le még egy lövést, hátha meghallja valaki! – A fiú megint lő egyet, de most sincs válasz. Tovább mennek, az öreg alig vonszolja magát, és megint megszólal: – Fiam, nem bírom tovább, mindjárt meghalok, adj le egy utolsó lövést, hátha meghallja valaki! Mire a fiú: – Nem tudok többet lőni apám. Elfogyott a nyílvesszőm!

hirdetés


RelatedPost

Random Idézet
A versek akár a gyerekek. Szeretnek olykor a szülők köré gyűlni, körbeülni őket, lábukhoz kuporodni, áhítattal figyelni minden egyes rezdülésüket. Kíváncsiak, folyton érdeklődőek: hogyan születtem, miért születtem, vártatok rám, ilyennek képzeltetek? Önmagukat kereső keserű út kezdete. A versek akár a gyerekek. Lehetnek fáradtak, energikusak, simulékonyak olykor hamisan huncutak. Nem lehet haragudni rájuk. Sokszor értelmetlenül idegennek hatnak szavaik, melyek sérülékeny lelkük bölcsőjéből szállanak a nagy, ijesztő világ vákuumába. Ezek idővel mind értelmet nyerő, igazán mély jelentésekké válnak.
Egri László