Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta.

hirdetés


Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta.

21

Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta.

Eung-Tae Lee, aki a Goseong Yi klán tagja volt, 30 évesen hunyt el, a koporsójában pedig tökéletes állapotban maradt fent egy kenderhajból font szandál és egy szerelmes levél, amelyet a férfi terhes özvegye írt.

Mindig azt mondtad: “Szerelmem, gyere éljünk együtt mindaddig, amíg hajunk megőszül és egy napon hagyjuk el ezt a világot.” Hogy tudtál meghalni nélkülem? Kire hallgassunk ezentúl, én és a fiad, és hogy éljünk ezután? Miért mentél el nélkülem?

Hogy adtuk át szívünket egymásnak? Amikor együtt voltunk megkérdezted: “Szerelmem, mások is így szeretik és értékelik egymást, mint mi? Ők is olyanok, mint mi?” Hogy tudtál mindent hátra hagyni és nélkülem elmenni?

Nem tudok nélküled élni. Veled akarok menni. Nem tudom elfelejteni az érzéseket, amelyeket irántad érzek. Mit csináljak a szívemmel és hogy éljek a vággyal, amelyet a gyerekünk is érez?

Kérlek, olvasd el ezt a levelet és válaszolj az álmaimban. Hallani akarlak. Megírtam ezt a levelet és a sírodba tettem.

Amikor megszületik ez a gyermek, kinek fogja mondani “apa”? Meg tudja valaki érteni, amit érzek? Nem létezik nagyobb tragédia a világon.

Te már máshol vagy és nem szenvedsz úgy, mint én. A fájdalmamnak nincs határa és vége. Kérlek olvasd el ezt a levelet és jelenj meg az álmaimban. Gyere titokban hozzám. Nincs határa a szavaimnak ezért itt megállok.”

hirdetés


Posztok
Random Idézet
A romantikusok (...) tévednek, amikor valamely szenvedélynek az ember életére és jellemére gyakorolt katasztrofális hatását ábrázolják, azt állítva, hogy a megszállottság fejetlenséggé, neuraszténiás könnyelműséggé, kicsapongássá változtat mindent; ellenkezőleg, a szenvedély, ha uralkodó vonássá válik, a végsőkig megszilárdítja a jellemet, egységet teremt, és irányt szab valamely egyén magatartásának; az élet többi természetes oldala iránti vakságot pedig, amelyet az egyetlen szenvedély hatalmába került ember tanúsít (különben, a szenvedély nem is lehet más, mint egyetlen), a közönyösség látszatát, a vadságot és némaságot - amely roppant sebezhetővé is teszi az ilyen embert - ellensúlyozza a jellem szilárdsága, és a legfőbb vonatkozásban elért eredmény.
Paul Georgescu