Ajánlom a mai fiataloknak!

hirdetés


Ajánlom a mai fiataloknak!

3333

Nekem édesanyám volt. Neked muterod.
Én permetezett almát loptam a szomszéd kertjéből. Te részegen édesapád kocsijával szombat éjszaka meg*lsz két embert.
Nekem János Vitéz. Neked Bakugan.
Én a szomszéd falubeliekkel keménykedtem. Te a tanáraiddal és a szüleiddel, mert “jogod” van hozzá.
Nekem a sz.x olyan volt, mint a Lady Chatterlley szeretőjében. Neked olyan, mint a p*rnófilmekben.
Én ha nyaklevest kaptam a tanártól, akkor édesapám adta a másikat, mert biztosan megérdemeltem. Te nem kaphatsz nyaklevest, mert sérülsz a jogaidban.
Én végig stoppoltam az országot és túrára mentem. Te a számítógépes játékokon *löd százával a zombikat.
Ha egyest kaptam, akkor h*lye voltam. Ha Te kapsz egyest, akkor h*lye a tanárod.
Ha unatkoztam, akkor könyvet olvastam vagy kimentem játszani a szomszédokkal. Te horrort nézel, de már nem kavar fel vagy ülsz a gép előtt és csinálod a semmit.
Az én sztárom zenész volt, aki virtuóz módon játszott a gitáron. A tied nem ért a hangszerhez és nem tud énekelni, viszont jól néz ki.
Én autogrammot kértem Rubik Ernőtől. Te Alekosztól.
Azt hiszed menő dolog, ha 200 like-ot kapsz egy képedre, csak mert úgy viselkedsz, mint az én időmben a k*rvák, jellemtelenül és esztelenül… az önbecsülésed az egekben, miközben sötétség tombol a fejedben! A Mobilod nélkül már Sza*ni sem mehetsz mert akkor nem tudnál reagálni olyan ember üzenetére, akiket az utcán meg sem ismersz. ÉN ha beszélgetni akartam a barátaimmal elsétáltam a házukhoz és becsöngettem! Lehet, nem volt 3-4 ezer ismerősöm, csak 200, de annak mindnek köszöntem és valóban ismertem is! Tudod, ha valaha lesz majd gyerekem vagy unokám elmondhatom neki… hogy ÉN idősebb vagyok, mint az internet, de neked fogalmad sincs, hogy az igazi élet és az igazi értékek akkor léteztek, amikor még nem volt se internet, se Iphone, se X6 -s BMW…

Forrás:

 

hirdetés


Posztok
Random Idézet
Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek valamire, amire az idegen nem emlékezhet és elmosolyodnak. Valami ilyesmihez hasonló a költészet. Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk. Nem dicsekszünk azzal, hogy hűek vagyunk ehhez a nyelvhez. Mi magunk vagyunk a hűség. Nem állítjuk azt sem, hogy csak vele, általa, érette lélekzünk. Mi magunk vagyunk ez a nyelv. Vér vízzé válhat, pártot is üthet, de ez a szellemi közösség megronthatatlan, elmozdíthatatlan.
Kosztolányi Dezső