A buszsofőr megleckéztette az arcoskodó bmw-st, az utazóközönség pukkadozott a nevetéstől

hirdetés


A buszsofőr megleckéztette az arcoskodó bmw-st, az utazóközönség pukkadozott a nevetéstől

454

Apró kis történet fővárosunkból:

Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem k*csög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt elférjen, k*csög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömös mellé ér, üres + nagy gáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az id*ótának: letolatott, a busz elé vágott, kiszállt, az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója alatt levő “rejtett” gombbal. Felszállt, elkezdte a “h*lye k*ccsög,… stb.” dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón két cigó lepattant a buszról, be a bömösbe és pápá! Elvitték az autóját. A csávó csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadta a kegyelemdöfést:
- Most akkor marad vagy leszáll?
Senki nem mert röhögni, de minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott.

hirdetés


Posztok
Random Idézet
Manapság már minden szar jogdíjas! Aforizmagyűjtemények, ismeretterjesztő könyvek, minden, minden! Halálra szánták a szállóigét! A régi szép idők verselői még halhatatlanná váltak azáltal, hogy soraik átmentek a köznyelvbe (lásd: "Országomat egy lóért!"), mára ennek vége! A szerző és a kiadó hozzájárulása nélkül tilos dúdolni, idézni, használni ama dalokat, gondolatokat, igéket, amelyeket szerzőjük felnyalt, begyűjtött, összeszedett innen-onnan. Ó, igen, a régi méreg! Ha valaki saját kútfőből teremt elő gondolatokat, nem védeti le még a rágondolás jogát is, hiszen - van miből! - bőven buzognak ötletei, és mert ilyeténképpen gazdag, hát adni s nem eladni akar.
Vavyan Fable