A buszsofőr megleckéztette az arcoskodó bmw-st, az utazóközönség pukkadozott a nevetéstől

hirdetés


A buszsofőr megleckéztette az arcoskodó bmw-st, az utazóközönség pukkadozott a nevetéstől

454

Apró kis történet fővárosunkból:

Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem k*csög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt elférjen, k*csög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömös mellé ér, üres + nagy gáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az id*ótának: letolatott, a busz elé vágott, kiszállt, az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója alatt levő “rejtett” gombbal. Felszállt, elkezdte a “h*lye k*ccsög,… stb.” dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón két cigó lepattant a buszról, be a bömösbe és pápá! Elvitték az autóját. A csávó csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadta a kegyelemdöfést:
- Most akkor marad vagy leszáll?
Senki nem mert röhögni, de minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott.


hirdetés


Posztok
Random Idézet
A dolgoknak megvan a saját életük, szembeszállnak velem, szembeszállnak azzal, hogy brutálisan rögzítsék őket, mert akkor végük van, meghaltak. Ne akarjunk mindenről beszélni. Mialatt írok, és az írásomon töprengek, megértem a hallgatagok, a nem-írók titkát. Ők beérik az események visszahozhatatlan egyszeriségével, nem olyan hiúk és kishitűek, hogy konzerválni akarnák őket. Hiábavaló fáradság. Az olvasó úgysem fog átérezni valamit, amit ő maga nem ismer, vagy legalábbis nem képzelt már el. Minek kell hát írni? Tán a rokonlelkek számára, akik közel állnak hozzánk? De félő, hogy a dolgokat agyonbeszéljük, és megöljük a titkot.
Maxie Wander