A buszsofőr megleckéztette az arcoskodó bmw-st, az utazóközönség pukkadozott a nevetéstől

hirdetés


A buszsofőr megleckéztette az arcoskodó bmw-st, az utazóközönség pukkadozott a nevetéstől

454

Apró kis történet fővárosunkból:

Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem k*csög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt elférjen, k*csög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömös mellé ér, üres + nagy gáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az id*ótának: letolatott, a busz elé vágott, kiszállt, az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója alatt levő “rejtett” gombbal. Felszállt, elkezdte a “h*lye k*ccsög,… stb.” dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón két cigó lepattant a buszról, be a bömösbe és pápá! Elvitték az autóját. A csávó csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadta a kegyelemdöfést:
- Most akkor marad vagy leszáll?
Senki nem mert röhögni, de minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott.

hirdetés


Posztok
Random Idézet
Kicsit fura talán, hogy a verset élőlénynek nevezem - bár ki tudja? Az élőlény általánosabb fogalom, mint az ember, márpedig a verset nem sérthetem meg azzal, hogy embernek nevezem. Igen, a vers sokkal több, sokkal rejtelmesebb, mint az ember. Nem is nevezem verseim gügyögőn "gyermekeimnek", "szülötteimnek". Tanítóim, parancsolóim ők, és éppen annyira másoké (azon nagyon-nagyon keveseké, akik elfogadják őket), mint az enyéim. Alattuk nevem csak az első találkozást jelzi számomra - és mások számára.
Lelkes Miklós