A télre készülődnek az indiánok

hirdetés


A télre készülődnek az indiánok

A télre készülődnek az indiánok egy hétig vágják a fát és elküldik a kisindiánt a városba, hogy kérdezze meg az emberektől, mennyire lesz hideg a tél!
Az elmegy, és kérdezi a falusiakat::
– Milyen hideg lesz télen?
– Nagyon hideg!
Az indián visszamegy, s még egy hétig vágják a fát! Elküldik ismét! Megkérdezi:
– Milyen hideg lesz a tél?
– Borzalmasan hideg lesz!
Az indián visszamegy a hírrel, s még egy hétig vágják a fát, hogy biztos elég legyen a télre, utána elküldik ismét.
– Milyen hideg lesz a tél?
– Nagyon, borzalmasan hideg, iszonyú kemény telünk lesz! Az indiánok már 3 hete csak a fát vágják!

Share Button

hirdetés


Posztok
Random Idézet
Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek valamire, amire az idegen nem emlékezhet és elmosolyodnak. Valami ilyesmihez hasonló a költészet. Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk. Nem dicsekszünk azzal, hogy hűek vagyunk ehhez a nyelvhez. Mi magunk vagyunk a hűség. Nem állítjuk azt sem, hogy csak vele, általa, érette lélekzünk. Mi magunk vagyunk ez a nyelv. Vér vízzé válhat, pártot is üthet, de ez a szellemi közösség megronthatatlan, elmozdíthatatlan.
Kosztolányi Dezső