Reggel az anya ébreszti a gyerekét:

hirdetés


Reggel az anya ébreszti a gyerekét:

Reggel az anya ébreszti a gyerekét:
– Kelj fel, fiam, az iskolába kell menned!
– De mama, miért kell mennem? Utálok oda járni!
– Mondj két okot, miért ne kellene menned?
– Először is: az összes gyerek utál. Másodszor: a tanárok még jobban utálnak.
– Ezek csak kifogások, indulj már!
– Mondj két okot, miért kellene mennem!
– Először is: 47 éves vagy. Másodszor: te vagy az igazgató!

hirdetés


Posztok
Random Idézet
Minden írásom úgyszólván benső megbízatás; mind sorsszerű kényszer hatására jöttek létre. Amit írtam, belülről támadott rám. Szóhoz juttattam az engem mozgató szellemet. Soha nem számítottam arra, hogy írásaim nagy visszhangra lelnek. Kortársi világom kompenzációját képviselik mind, és ki kellett mondanom, amit senki sem akar hallani. Ezért éreztem magamat, helyzetemet, kivált eleinte, olyan reménytelennek. Tudtam, hogy az emberek elutasítóan reagálnak majd, mert nehéz dolog a tudatos világ kompenzációját elfogadni. Ma kijelenthetem: valóságos csoda a sikerem, több, mint amire valaha is számítottam. De a fő dolognak mindig azt tartottam, hogy kimondtam, amit ki kellett mondanom. Úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett. Ez persze lehetett volna több és jobb is, de nem az én képességem szerint.
Carl Gustav Jung