Felvételizik három diák

hirdetés


Felvételizik három diák

Felvételizik három diák. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság:
– Mikor fejeződött be a második világháború?
– Hát talán a század közepe felé – mondja a felvételiző.
– Zseniális, fel van véve!
Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz:
– Mikor fejeződött be a második világháború?
– 1945.
– Egy kicsit pontosabban esetleg?
– Valamikor tavasz vége felé, tán májusban.
– Rendben. Felvettük.
Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz:
– Mikor fejeződött be a II. világháború?
– Európában, 1945 május 6.-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945 szeptemberében kapituláltak.
– Hmmm. Hány embert vesztett a Szovjetúnió?
– Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő.
– Hmmm. Név szerint?

Share Button

hirdetés


Posztok
Random Idézet
Minden írásom úgyszólván benső megbízatás; mind sorsszerű kényszer hatására jöttek létre. Amit írtam, belülről támadott rám. Szóhoz juttattam az engem mozgató szellemet. Soha nem számítottam arra, hogy írásaim nagy visszhangra lelnek. Kortársi világom kompenzációját képviselik mind, és ki kellett mondanom, amit senki sem akar hallani. Ezért éreztem magamat, helyzetemet, kivált eleinte, olyan reménytelennek. Tudtam, hogy az emberek elutasítóan reagálnak majd, mert nehéz dolog a tudatos világ kompenzációját elfogadni. Ma kijelenthetem: valóságos csoda a sikerem, több, mint amire valaha is számítottam. De a fő dolognak mindig azt tartottam, hogy kimondtam, amit ki kellett mondanom. Úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett. Ez persze lehetett volna több és jobb is, de nem az én képességem szerint.
Carl Gustav Jung